Édesgyökerű páfrány. (Polypodium vulgare, angyalédesgyökér,)

A páfrányokhoz tartozó fű
tenyészik árnyas erdőkben tenyészik, cser- és tölgyfák tönkéin, sziklákon,
mohlepte falakon találjuk meg. Ung és Mármaros erdeiben legbővebben
terem. Tőkéje fás, bütykös, gyökere vékony, görcsös;
megtisztítva hasonlít az Isis nobilishez.

Levele egyszer szárnyasán, mélyen hasogatott; szeletei hosszúkásak, finoman
csipkések. Jókora sárga vagy barna spórátok csoportjai a felső
karéjok fonókáján, két sorban vannak elhelyezve; fedetlenek.
Az édesgyökerű páfránynak, vagy angyal-édesgyökérnek
különös, avas olajhoz hasonló, kellemetlen szaga van;
megrágva kezdetben édeskés, később kellemetlenül kesernyés.Főzete hasonló izű és és erős avas olajszagú.

Hatása oldó, tisztító, vízhajtó, ezért máj, lépbajoknál,bőr berepedésénél,
sárgaságnál és ödéma esetén használják.

A régiek még következő hatásáról testnek említést:
«i. Köszvénynél: akinek lábatalpát, vagy egyéb tagjait gyakorta
tartós fájdalom járja, e gyökér porát reggel-estve egy drachmáig
(egy drachma 60 árpaszem nehézségű) egye meg, utána egy findzsa
teát igyék, néhány napig. Bort pedig addig ne igyék.
2. bőr berepedésnél: akinek tenyerén, vagy lábán a bőr megrepedezett,
kösse rá ezen port.

Használati utasítás: A félaprított gyökérből két kávéskanállal
3 deci vízben, vagy aszaltszilva-lében főzendő és a langyos főzetből
reggel, délben, estve 1—1 deci tartalmú csészével megivandó. Ha
porrázúzva használjuk, akkor egy kávéskanállal elegendő.
Hasznos volt ez az infó? Itt több érdekességet is találsz!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése